Mi az a white-label zeneterjesztés?

A modell, a pénz és az, hogy ki működteti

Útmutatók5 perc olvasásA Aevora Records szerzőitől
Egy keverőpult csúszkái közelről

A white-label zeneterjesztés azt jelenti, hogy a terjesztést a saját nevén kínálja, miközben egy másik vállalat működteti alatta a gépezetet. Az Ön előadói és kiadói olyan platformra jelentkeznek be, amely az Ön logóját, domainjét és árait viseli. Az áruházakba való kézbesítések, a visszaérkező jelentések és az egészet összetartó rendszerek egy olyan szolgáltatóhoz tartoznak, akit az ügyfelei soha nem látnak.

Hasonlóképpen működik az a szupermarket, amely saját márkás kávét árul valaki más pörkölőjéből. A részletek döntik el, hogy jó üzlet-e Önnek.

Hogyan működik a modell

A láncban négy fél van:

  1. Az áruházak. A streamingszolgáltatások, letöltőáruházak és videóplatformok, amelyek a zenét elérhetővé teszik a hallgatók számára.
  2. A szolgáltató. A vállalat, amely a terjesztési platformot építi és üzemelteti: feltöltések, ellenőrzések, kézbesítési csatornák, eltávolítások és az értékesítési jelentések importálása.
  3. Ön. Az üzlet, amellyel az ügyfelei kapcsolatban vannak. Ön szabja meg a feltételeket, válaszol a kérdésekre, és dönt arról, ki kap fiókot.
  4. Az ügyfelei. Az előadók és kiadók, akik Önön keresztül adnak ki zenét.

A kiadvány felfelé halad a láncon: az ügyfél feltölti, ellenőrzik, és a platform kézbesíti az áruházakba. A pénz és az adatok lefelé haladnak: az áruházak jelentik az értékesítést, a jelentéseket számokhoz párosítják, és minden fél elveszi a részét.

Egy dolog szolgáltatónként eltér, és fontosabb mindennél: kinek az áruházi szerződései alapján kézbesítik a zenét. Egyes felállásokban a kiadványok a szolgáltató áruházakkal kötött szerződései alapján mennek ki. Másokban Ön hozza a saját szerződéseit, a szolgáltató pedig csak a technológiát biztosítja. Kérdezze meg, melyiket veszi, mert ez dönti el, kit tekintenek az áruházak felelősnek, és kinek fizetnek.

Kinek való

A white-label akkor értelmes, ha már vannak ügyfelei, vagy világos módja van az elérésükre, és nem akar éveket tölteni kézbesítőszoftver építésével. Tipikus esetek:

  • Egy kiadó, amely más kiadóknak kezdett kiadni zenét, és megfelelő rendszert szeretne hozzá.
  • Egy terjesztő, amely egy országot, nyelvet vagy műfajt közelebbről szolgál ki, mint egy globális szolgáltatás.
  • Egy menedzsmentcég, stúdió vagy kollektíva, amely a kiadványokat, elszámolásokat és előadókat egy helyen szeretné látni.

Kevésbé való Önnek, ha csak a saját katalógusát adja ki. Ebben az esetben egy hagyományos kiadói fiók ugyanazt a munkát végzi kevesebb üzemeltetnivalóval.

A pénz

A pénz két irányba mozog, és Ön a közepén áll.

Amit a szolgáltatónak fizet

A szolgáltatók néhány módon számláznak, vagy ezek keverékével: fix platformdíj, az átfutó bevétel egy része, kiadványonkénti vagy ügyfélfiókonkénti díj, vagy beállítási díj. A fix díj az elején többe kerül, a bevételhez képest pedig kevesebbe, ahogy a forgalom nő. A bevételrészesedés ennek az ellenkezője.

Amit az ügyfeleinek számláz

Saját modellt választ: előfizetés, jutalék a jogdíjakból, kiadványonkénti díj, vagy a terjesztés egy tágabb szolgáltatásba csomagolva. Az Ön által számlázott és a fizetett összeg különbsége az Ön árrése. Ebből jön a támogatás, az ellenőrzési idő és a távozó ügyfelek költsége.

Aláírás előtt számoljon a saját katalógusán. Nem érdemes jellemző árrést idézni: az attól függ, mennyit keresnek az ügyfelei, mennyi van belőlük, és mennyi segítségre van szüksége mindegyiknek.

Ki mit működtet

A megosztás szolgáltatónként eltér, ezért minden pontot rendezzen a szerződésben.

FeladatÁltalában ki végzi
Márka, árképzés, regisztrációk és ügyfélszolgálatÖn
Kézbesítés az áruházakba, frissítések és eltávolításokA szolgáltató platformja
A kiadványok ellenőrzése kézbesítés előttVáltozó: Ön, a szolgáltató vagy mindketten
Az ügyfelek kifizetéseÖn, gyakran a platform által biztosított eszközökkel
A csalás és a jogvitákkal való foglalkozásKözös, és érdemes a szerződésben meghatározni

Az áruházak elvárják, hogy aki hozzájuk kézbesít, tartsa távol a hibás metaadatú, tisztázatlan anyagot tartalmazó és mesterséges streameket tartalmazó kiadványokat. Ha az ügyfelei gyenge tartalmat töltenek fel, a következmények az egész fiókját érinthetik, nem csak az érintett kiadványt. Saját megközelítésünket a kiadványok ellenőrzése írja le.

Irányítópult vagy API

A white-label két formában létezik. Az első egy kész platform az Ön arculatával: beállítja, és elkezd ügyfeleket regisztrálni. A második egy API: saját terméket épít, és a szolgáltató rendszerét hívja kiadványok létrehozására, kézbesítésére és jelentések lekérésére.

A kész platform gyorsabban indítható. Az API minden képernyő felett irányítást ad, és megéri a plusz munkát, ha a terjesztés egy nagyobb termék egyik része. A Aevorában ezek az Imprint és az Engine.

Amin a white-label nem változtat

  • Nem ad jogokat a zenére. Az ügyfelei megtartják a felvételeiket, hacsak a velük kötött szerződés mást nem mond.
  • A hangfelvételt fedi le. A dalszerzők előadási és mechanikai jogdíjait a szerzeményre jogkezelő szervezetek és zeneműkiadók szedik be, nem a terjesztő. Lásd: zenei jogok közérthetően.

Kérdések a szolgáltatónak

  • Kinek az áruházi szerződései alapján kézbesítik a kiadványokat, és mely áruházak tartoznak bele?
  • Ki ellenőrzi a kiadványokat, és mennyi ideig tart az ellenőrzés?
  • Exportálhatja a teljes katalógusát a kódjaival és az értékesítési előzményekkel, ha távozik?
  • Ki tartja az ügyfelei pénzét a kifizetés előtt, és milyen gyakran fizetik ki?
  • Mi történik az élő kiadványokkal, ha a szerződés véget ér?

Ezekre adott egyszerű válaszok többet elárulnak, mint egy funkciólista.

Ez a cikk általános tájékoztatás, nem jogi tanács. Aláírás előtt olvastasson el egy ügyvéddel minden terjesztési szerződést.

Olvasson tovább

Minden cikk